Házi nazgúl

Nincs túl jó kedvem, durva napok vannak mögöttem, eredetileg nem akartam bekapcsolni a gépet, de véletlenül megörökítettem, ahogy a ma nyolc hónapos gyerek nazgúlt játszik. Az apukájának forgattam filmet az ágyban álldogáló sarjról, hogy este megnézhesse a produkciót, és ilyen süvöltözős (?) / sikoltozós (?) lett. Andris annyira élvezte a saját hangját, hogy egész nap ezt nyomta, bárhová ment a lakásban. Már az első tíz perc után csengett a fülem. Szóval, óvatosan a hangerővel.

A nazgúlgyerek a felvétel elején izgatottan liheg néhányat, ugyanis sikerült felállnia az ágyrácsokba kapaszkodva. (Imádom a kifehéredő ujjhegyeit.) Andris az elmúlt napokban szinte mindenhol felállt, ahol álldogálásra érdemesnek ítélte a terepet (pl. íróasztal, könyvespolc, komód, kanapé, etetőszék), az ágyában még nem próbálta, ezért a nagy öröm.
0:13 és 0:15 között csinál egy olyat, aminek nem tudom a hivatalos nevét, viszont ezt tőlünk tanulta. Nem, nem az ágyat puszilgatjuk, főleg a meztelen hasára szokott olyan bőrbe fújt puszit kapni, ami hangos (nem szépítem, mint kábé a rottyantás), és a levegő megremegteti a bőrét. Röhögcsél ilyenkor, mert csikis. Van ennek valami neve? (Azt hiszem, még az életben nem magyaráztam el semmit ilyen bénán.) B. szerint 'hasi trotyi', nekem gőzöm sincs, csak csinálom, a nevén nem filóztam. Eddig. Valamelyik nap észrevettem, hogy Andris a szájával matat a felkaromon, azt hittem, éhes, csak eltévesztette a bőrfelületet, de nem, viccelődni akart és úgy döntött, kapok egy ilyen puszit, mert ez jó poén. Aztán még egy csomót adott, bár a legtöbb pusziba beleröhögött, meg én is. Azóta a karunkon kívül Andris puszilkodott már a távirányítóval, az öklével és a poharában lévő vízzel (igen, ivás közben, és igen, mindketten vizesek lettünk). Most meg az ággyal. Eléggé meglepődtem, amikor a gyerek első rottyantós pusziját megkaptam, nem gondoltam, hogy egy majd' nyolc hónapos baba ilyen szinten képes utánozni a szülei hülyeségét. 

A nazgúlos süvöltés (?) / sikoltás (?) néhány hónappal ezelőtt volt sláger nála. Azt hittem, kinőtte. Tévedtem. Magától ilyen, nem látta A Gyűrűk urát. Az nagyon aranyos, amikor 0:43-tól megpróbál leülni: Először a bal kezével tapogat a levegőben valami szilárd felület után, amire rátámaszkodhat, de nem talál ilyet, viszont ettől nem jön zavarba, mosolyog tovább, hogy á, csak magam mögé néztem kicsit, nem akarok leülni, aztán a másik kezével ugyanazt a mozdulatot megismétli (szerinte feltűnés nélkül), és közben rendületlenül mosolyog néhány hüm kíséretében.