2011. szeptember 10., szombat

Pillanatfelvételek az elmúlt hét napról

Egy héttel ezelőtt horgolni tanulok ilyenkor, a youtube angolul magyaráz, kilencszázötvenhétszer bontom le az első öt sort, B. Siófokon cégespókerezik- és bulizik, Andris egy kevés rábeszélés után elhiszi nekem, hogy bár kivételesen én fürdetem, attól még este van és tényleg aludni kell, B. nagyon hiányzik mindkettőnknek, nem tudom, hogy csinálja ennyi év után is.
Vasárnap hazajön B., sógorokkal, sógornőkkel és unokaöccsökkel bográcsozunk a kertben, Andris belehabarodik a trambulinba, mászás közben reng alatta, ő meg kacag és rója a köröket benne, a nap végére füstbüdös és szutykos, a kék zoknija fekete, tizenkét órát alszik egyhuzamban. 
Hétfőn 100%-ban idilli itthon Andrissal, ebből megsejtem, két-három nap és jön az ereszdelahajam.
Kedden végre megölelhetem dorwot, Vackor egyik szobából száguld a másikba, Andrist lenyűgözi kollégája lendületes jövés-menése, fém fedőt dobálnak egymásnak pár percen keresztül, négyesben sétálunk és túró rudit eszünk, kettőt is, finomat főzök, sokat nevetünk, Vackormester szokásához híven áldást oszt (később répás, majd szilvás, aztán körtés kézzel is).


Szerdán sza rosszul vagyok megint, hányinger, görcs, napok óta durván kívánom a kakaót és a joghurtot, pozitív terheshas (nem aprózom el, saccra kéthónapos gömbölység), negatív terhesteszt, B. majdnem itthon marad, megbeszéljük, hogy hívom, ha extrémgáz az állapotom, kéri, ne fogyjak tovább, mondom, nem direkt csinálom, hiszen szoptatok, délután egyiknagymamázunk Andrissal, hóforduló.  
Csütörtökön még mindig rosszul érzem magam, nem sikerül másiknagymamázni, délután védőnő, este Andris sírva fakad, mert megeszem a túró rudimat, kettőnél több falatra számít.
Pénteken Andris saját túró rudit kap, lerágom róla a csokit duzzogva (nem is), a gyerek megkergül (néhány százalék híján telihold plusz melegedés), nem szabad!, hajtogatom egész nap, hiába, tudja, hogy nem szabad!, de negyedszer is a fikuszhoz mászik, kiabálok, Andris bőg, szégyellem magam, a fikuszt legszívesebben kihajítanám a kukába, az ingerültségemet is (néhány százalék híján telihold plusz melegedés plusz száz százalék kerge gyerek), várom haza B.-t, mint a Messiást, Andris nyugtalanul alszik a sok nem szabad! miatt, hasam normál állapotban.
Szombaton minden visszazökken a régi kerékvágásba, Andris egyedül, életében először ceruzával belefirkál az egyik könyvbe, örülünk a mutatványnak, bennem felsejlik a gyanú, a Balatonon nem kellett volna megmutatni a gyereknek, mire jó a toll (ceruzára önállóan alkalmazta az infókat), fürdetés közben puszival kísérletezik B. vállán, anyjától lesi el a technikát, a konyhában egy halom mosatlan, főzni kellene holnapra meg rendet csinálni, blogot írok. 

3 megjegyzés:

Elf írta...

a lényeg, hogy nem unatkozol :):):)

dorw írta...

no, én ilyen napok után keresek egy kellemes kifőzdét, és onnan szerzem be a vacsit.

úgy két hete én is rásikítottam a gyerekre, de úgy, hogy szegény megrémült, és utána egymás karjaiban bőgtünk. nem vigasz, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedül.

és küldök egy nagy ölelést, remélem odaér! :)

csibike írta...

dorw: Tudom, hogy nem. Jövő héten odaadod személyesen, jó? :)
Jó tipp, remélem, valamelyik mexikói étterem szállít errefelé.

Elf: Egyetemen, melóhelyeken előfordult, gyerekkel soha, mindig van valami :)