Más szemszögből is

"A fiam Mérleg/Tigris, teljesen más temperamentum és személyiség, mint én. Mióta hisztizik, gyakran érzem agresszívnek a viselkedését.", ezt írtam az előző bejegyzésben, és ma délután M. barátnőm rákérdezett, vajon jó szó-e az agresszív. Vasárnap náluk voltunk, szombaton anyóséknál. Itthon semmire nem jutott idő, cserébe viszont pihentünk, töltődtünk, mint ilyenkor mindig. Mindkét helyen figyeltem magamat és a fiamat, és az a helyzet, hogy a megoldás kulcsa nálam van, amit eddig is tudtam, csak a konkrétumok kitalálása várat magára. Jó, azért első lépésként tegnap nem hajnal kettőkor feküdtem le, mint az elmúlt két hónapban minden egyes nap.

Tényleg nem jó szó az agresszív, erre jöttem rá délután, és ha mégis ezt használtam, az saját magam miatt van, az én személyiségem kódolt erőszakosnak bizonyos viselkedésformát, ami Andrisnál a gyerekségéből, az éréséből adódik, s mint ilyen, természetes, az lenne a baj, ha nem úgy viselkedne, ahogy az anyjáról leválni szándékozó, saját elképzelésekkel és önálló akarattal rendelkező gyerekként viselkednie kell. Emiatt soha, egyetlen pillanatra sem lenne szabad haragudnom rá. (Az aktuális fejlődési szakaszról beszélek, az nyilván nem egészséges, ha három év múlva ötpercenként földre veti magát a boltban, hogy vegyem meg neki a sokadik Bakugan golyót és a teljes Star Wars legókészletet.)

Hiába ismerem nagyon jól a gyerekek fejlődését, emberből vagyok, előfordul, hogy előbb adok teret az érzelmeimnek, mint a gondolataimnak. Nem mentség, tény. Hülye dolog, hogy tudom, mi miért van, az adott pillanatban azonban néha nem sikerül úgy reagálnom a felturbózott érzelmeim közepette, ahogy kellene. Talán azért, mert Andris az első gyerekem.

A fiam egy tünemény, nyoma sincs benne agressziónak. Szinte mindig mosolyog, kíváncsi, érdeklődő, barátságos, vicces, kedves. Hétvégén is jött-ment, pakolt, szöszölt, nem féltékenykedett, ha más baba ücsörgött a karomban, imádta a társaságot. Semmi rosszat nem tudok rá mondani. A hisztijei abból adódnak, ha rossz napja van (front, fogzás, hasonlók), ami minden embernél előfordul (a fogzást kezeljük nagyvonalúan), illetve ha módszeresen próbálgatja az akaratát. Ha a kettő összefonódik és néhány órán át megállás nélkül ezt kapom tőle, szétcincálja az idegrendszeremet, ingerült leszek és türelmetlen, főleg akkor, ha fáradt vagyok. Meg kell tanulnom jobban kezelni az ilyen szituációkat. Gyönyörű kapcsolatban élünk egymással már albérlő kora óta, ezt nem szabad pusztán azért negatívumokkal terhelnem, mert a saját személyiségemhez viszonyítva értékelem a történéseket.

Nagyon sajnálom, hogy igazságtalan voltam hozzád, kisfiam.