Macisajtot kaptam

Na jó, nem. Macidíjat. Ferilka és teide lepett meg vele, köszönöm szépen itt is. (Azonosulni perpill a macival tudok: nagy a fenekem. Értem én, hogy kell az ellensúly a hasamnak és a melleimnek. De ekkora... ?)

A játékszabályok első (köszönet a díjért) és második (napos-macis kép a blogba) pontja pipa, jöjjön a harmadik, a három dolog rólam. Sok mindenről írtam már itt a gyerekblogban is, de talán azt még nem említettem a terhességem kapcsán, hogy

1) most nem tudok olyan lazán gondolni a szülésre, mint Andrisnál (a tudatlanok nyugalmával és derűjével fogadtam el, hogy oké, szülök), mert hiába nem emlékszem a konkrét fájásokra, az azért ott fészkel a tudatomban, hogy baromira megkínzott a legtöbb, bár nem az első tíz-tizenöt órában kezdtem el kiabálni  (gőzöm sincs, mivel érem el majd magamnál, hogy ne féljek előre a fájdalomtól);

2) igazából úgy érzem, mindegy, császár lesz-é megint vagy sem, felőlem lehet császár is (csak ne 27 órás vajúdás után), semmi bajom nincs vele (a gyerekem iszonyatosan hiányzott a szülés utáni első hét órában, más gondom nem volt), és ha a kis lelkembe pillantok, nem látom, hogy annyira vágynék a hüvelyi szülésre;

3) egyre többen kérdezik tőlem, hogy fogom bírni egy kicsi meg egy pici gyerekkel, mert ez a felállás nem olyan egyszerű, és erre mindig azt mondom, hogy úgy, mint mások, a részletekre meg majd térjünk vissza szülés után.

A labdát négy bloggerinának adhatom tovább, pedig sokkal többnek szeretném. Olyan anyukákat választottam, akik még nem kaptak tőlem díjat sem itt, sem a másik blogomon (és az ékszeresen sem, és... ja, nincs több blogom), és akiknek a válaszaira kíváncsi vagyok, bár nem kötelező játszani:

1) Katity
2) Marcsi
3) Niki
4) Nóri

Köszönöm a játékot!