2012. június 3., vasárnap

A bölcs anya szerepében

"Hidd el, B., az a legjobb, ha k-é-t homokozó lapátot visztek le a játszótérre, bízz bennem!"

Ez a mondat tegnap délután valóban elhagyta a számat. Amúgy az is tény, hogy a homokozóban egyik gyerek sem a saját lapátjával kapirgálja a homokot: az első három megmozdulásuk valamelyike az, hogy szereznek maguknak egy idegen, ergo érdekesebb lapátot. Az itteni lányok többnyire erőszakkal, fúriajellegzetességeket bevetve. Csak pislogok, micsoda kakaskodások... bocsánat... tyúkoskodások mennek a homokozóban a másfél-két éves csajok között. Andris diplomatikusabb, nála általában található valamilyen cserealap, vagy olyan lapáthoz nyúl, amivel épp nem játszik senki.

P.S.: A legfájóbb, homokozó felszereléshez köthető élményem a rózsaszín-fekete halálfejes kisvödör (igen, egy lányé, állítólag ő választotta), a mai napig nem hevertem ki. 

10 megjegyzés:

dorw írta...

Vackor mostanában kezdett el "kakaskodni", lehet, hogy lassan majd nálatok is beköszönt ez az időszak. (tudod: akarom!!!)

mi a játszóra kizárólag cserealapként hordunk játékot, mert nem emlékszem rá, utoljára mikor játszott ott a sajátjával. :P

Névtelen írta...

Hát elég gáz, hogy ezt a szülők hagyják. Simán zavarok le egy igen határozott "Nem szabad!"-ot, ha valaki bármit ki akar venni a gyerekem kezéből. jesszus hol laksz te, hogy a környéken fúriára-nevelés a divat? Még jó, hogy a gyereked nem ezt fogja megtanulni. Szánom az olyan gyereket, akinek olyan szülei vannak, hogy a fúriaviselkedést hagyják.
egy 1,5 éves LÁNY anyukája

Csigamami írta...

névtelen: szted megérti az egy 2 éves gyerek, hogy nem szabad? mármint az világos neki, hogy nem. De a miért nem az nem lesz világos és nekem az a véleményem, hogy ezt intézzék el egymás között a gyerekek. Persze, amíg nincs belőle verekedés. Pl. tegnap a Margitszigeten nálunk volt egy kék színű szelídbicajosok futóbicikli és volt egy kissrác, akinél volt egy piros színű ugyanebből a modellből. Az én gyerekem nyílván az ő pirosával a másik kissrác pedig az én gyerekem kékjével kivánt száguldozni. Az én gyerekem csak annyit kérdezett a kissráctól: "Szabadok?" ( anyuka nem értette :o) de a gyereke egyből vágta, mire gondol a gyerekem :o) ) egyből rá is vágta : NEM!!!! aztán nézett rám nagy szemekkel a gyerekem, hogy szabad e neki és meg mint mindig mondtam neki, hogy ezt egymással kell megbeszélnetek és egyelőre rosszul áll a szénád. Aztán a kissrác pár percre rá el kezdte megkörnyékezni az én gyerekem futóalkalmatosságát, nem kérdezett semmit, mi a másik anyukával összemosolyogtunk, aztán egy hirtelen mozdulattal felpattant rá, az én gyerekem meg nyílvánvalóan ugrott, hogy na ezt nem. :o) aztán másik anyuka és én is elmagyaráztuk a kölköknek(ki-ki a magáénak), hogy mi lenne ha cserélnének, hisz tök jó dolog az. Majd hatalmas egyetértésben bringát cseréltek. Ha kiveszik a gyerekem kezéből a játékot én nem szólok bele, adott esetben tanácsolom neki, hogy keressen egy másikat vagy kérje vissza, amivel ő játszott és 10 esetből 9szer a másik oldalon lévő szülő is megpróbálja meggyőzni a gyerekét, hogy ez így nem volt teljesen helyes, de általában csak mosolygunk rajta és majdnem mindig találunk közösen megoldást, de általában a gyerekek megoldják maguk közt. Biztosan nem szólok rá más gyerekére, hogy nem szabad, ha csak a játékért megy a harc....Tanulják meg megoldani egymás közt. S ha figyelnem kell, az általában az ilyen szülők miatt van, akik rendre utasítják az én gyerekemet és nem engedik meg, hogy más is játszon a játszótéren fellelhető választékból, na ilyenkor nem helyesen a saját gyerekemet kell rendre utasítanom, hogy ugyan a tiéddel játszhat más, de ezt nem mindeki szereti, pedig helyesebb ha osztozkodsz....
Csibe képzeld: meglett a zöld lapátunk:o)... és majd legközelebb... :o))))))

Ferilka írta...

Csigamamival teljes egyetértésben vagyok. Mi alapból 3 lapáttal indulunk el, és sosem azokkal játszik a gyerekem, hanem a máséval, de nem is csinál hisztériát, ha az övét is elviszik.

csibike írta...

Ha lesz időm összeszedni a gondolataimat, egy bejegyzésben megírom őket (ez nem fenyegetés), kommentben nagyon hosszú lenne, plusz errefelé érdekes dolgok történnek a játszótereken :)

Névtelen írta...

Csigamami abszolút értem, amit irsz. Igazad van, nem irtam oda: És a Nemszabad után, úgy folytatom: Nem szabad kivenni a másik kezéből amivel éppen játszik/ami a kezében van. Most ő játszik vele. DE szoktam felajánlani egy másik játékot helyette. Nem, nem tartom helyesnek, és ebben nem baj, hogy nem értünk egyet, lehetnek különböző nézeteink, nyitott vagyok rá (csak ne tépje ki senki a gyerekem kezéből a játékot, me mostéppen az tetszett meg neki mert épp most léptünk a homokozóba és ez az új..) szóval nem tartom helyesnek, hogy a gyerekek egymás kezéből tépkedik ki a játékot: Mert valzeg azért fogja a kezében a szerencsétlen gyerek, mert éppen azzal akar játszani, vagy egyszerűen csak fogni akarja. Megértem és tudom, hogy ezerféle habitusú gyerek van, de nagyon nem tudom elfogadni, ha ezek egymásra telepszenek(lásd erőteljesebb gyerek elszedi a játékot a kicsit bambábtól/még nem aklimatizálódottól) Én ezt a személyes szférába való belelépésnek, durva belelépésnek gondolom(kb, mintha ennék egy szenyót és valaki arra járna és kikapná a kezemből, hogy húdeklafa hagyegyekbele, vagy a tollammal amivel irok...érted!) Igen, a gyereknek meg kell tanulnia megvédeni a cuccait("ezt nem adom, ez most nekem fontos, én játszok vele, vagy csak bambán itt akarok állni és markolni ezt a tubustetőt") Van ezer másik játék. (sztem erre gondoltál Te is a cserealappal :-)De a keze legyen már az ő személyes tere,amibe akárki nem nyúlhat bele. Se 1,5 évesen, se több, se kevesebb. És igen, meg kell erre tanitani őket. A nem-elvételre és a nem-behódolásra/megvédésre is.Ez nekem a másik tiszteletbe tartása (csak ahoz még kicsik, hogy ezekkel a szavakkal mondjam el). Sztem különben egyre gondolunk!
A másféléveslyányanyja

Névtelen írta...

Bocs, hogy hosszú lettem. Jah és egy uccsó gondolat: szerintem mindketten arról beszélünk(és Csibi is)hogy az erőszak(annak akárhányéves formája) nem megengedhető, és igen meglepő(lásd fúriaszerű viselkedés).Vannak a végletek persze, és van az eközötti tartomány. Ami sztorit a bicócseréről elmondtál nagyon szimpi: ilyet akarok majd én is a gyerekemnek: egyezzenek meg, játszák le...ebben nincs sérülés. Én csak az öncélú agressziót, a megtetszett hát elveszem szó nélkül erőszakkal c. és az ezt engedő magatartást itélem el. (és nem hiszed el mennyi gyerek lepődik meg, ha ezt nem engedem, milyen sok kezd el hisztizni, hogy dehát neki MOST(!) AZ(!) KELL(!)...Bocs, ennek a gyereknek is(és ráadásul az övé...
Na nem ragozom, bocs a hosszért ujfent :-)
ua
Sajnos sok van ilyen

oximoron írta...

Csibike,
ugye, minden rendben?

aggódom a régóta nem írás miatt!
oximoron

csibike írta...

Jöhetnek a hosszú kommentek, jó lenne, ha én is eljutnék tíz összefüggő mondatig :)

oximoron: Nagyon nehéz mostanában anyának lenni, ennyi a helyzet csupán :) Ha van egy kis időm, inkább pihenek/ékszert készítek, mert elég megküzdeni Andrissal minden egyes nap, ahhoz már nincs energiám, hogy még itt is a nehézségeket boncolgassam. (Majd fogom, ha jobb periódusába érkezik.)
Ha épp szülök, B. vagy dorw biztos ír ide nektek legalább egy sort, hogy ne aggódjatok :)

oximoron írta...

OK, Csibike, aggódást beszüntettem! :) Mindenesetre a legfontosabb, hogy te + az albérlőd jól legyen!