A postáshoz hasonlóan Sir Bestia1 és Sir Bestia2 is a régi (bár a két Sir nem reménytelen), még mindig képesek arra, hogy pillanatok alatt az egekbe tornázzák a vérnyomásomat. Pont egyszerre készülődnek valami fejlődési ugrásra, azaz egyszerre hisztisek, nyűgösek és kergék. A kicsi ma például azon borult ki sokadszor is, hogy hiába kapálózik veszettül a kezeivel-lábaival, nem halad előre, csak egy helyben pattog vagy hátrafelé tolat (és nem hiszi el, hogy a sikeres előrekúszáshoz a kezének és a lábának is érintkeznie kell a padlóval), a nagy meg olyan lázadó, hogy visszadumál, kiröhög, provokál, rendületlenül feszegeti a határokat és mindenre ezerszer kell megkérni, és a vége nála így is nagyrészt az, hogy nem!
Nem tudom, hogy hoztuk össze, de a nagyjából két hét alatt, amíg B. itthon volt, egyszer sem tudtam elszakadni a gyerekektől, pedig minden porcikám vágyott gyerekmentes 30 percre/nap. Mindig akadt valami, ami miatt nem sikerült egyedül lenni, töltődni, és ma már üvöltöttem a nagyobbik gyerekemmel. Klassz. Néha azt érzem, egyáltalán nem való nekem az anyaság.
8 megjegyzés:
:) ilyenekről regélek én egy ideje :) a Zanyukám meg tartja bennem a lelket, hogy dehogynem és milyen jó anya vagyok, mégha egy csöppet sem így érzem....szilveszteri bulin szítottam a hangulatot, mikor kiderült, hogy a társaságban van egy anyuka, akinek 4,5 hónapos a gyereke (nem volt nehéz kiderülnie, csak arról tudott beszélni) és olyan másfél óra után eljutott hozzám is a szó és kifejtettem, hogy én nem vagyok az az anya, aki hű de milyen szerelmes a gyerekébe és nem tudok meglenni nélküle, ha pár órára le kell adnom és nem várom alig az újra találkozást, hanem húznám még kicsit az időt, sőt a 4 napot is kitolnám 7re, persze, hogy szeretem meg minden, de jól tudom magam érezni nélküle is és hál ég van rá lehetőség is (ezt másfél percben ledaráltam) majd közöltem, hogy lőjjenek fejbe, ha egyszer olyan leszek, aki megállás nélkül csak a gyerekéről tud beszélni felnőtt társaságban... na? szted így hangzik egy igazi anya??? :D ugye nem :o) nem baj, nekünk ez így jó :o) Te meg amúgyis etalon vagy!!!! sokunknak!!!!
Ezt én sem értem, hogy hogy van, hogy napokon át próbálkozom folyamatosan egy fél órát magamra szánni, és nem, és nem sikerül.
1: Sir Little Bestia tiszta B. Az első képről rögtön ez ugrott be.
2: Úúúúgy bébiszittelném őket :)
Jáj, ebben a helyzetben igen sokan megborulnánk, hidd el!
én is ordítottam már ma a gyerekkel, de ettől még nem vagyok pocsék anyja. :)
persze haragszom magamra az üvöltéséért, de ami jár az jár. ( a gyereknek a kőkemény letolás - és ha csak ilyen formában jut be a szürkeállományába a szülői helytelenítés, ám legyen -, nekem pedig a gőz kiengedése.
fel a fejjel!
Első képen, csodálkozó Csibike, másodikon huncut Csibike:)
Gyönyörű ifjúság!
Mindenkinek vannak napjai (hetei:D) amikor a gyerekit a holdra lőné és nem nagyon várná vissza. De ez elmúlik, pl. olyan pillanatokban, mint az utolsó képen.
Szerintem olyan nincs, aki ne vágyna egy kis egyedüllétre, legfeljebb nem vallja be. Nagyon várom a fotós tanfolyamom, aztán meg a nyelvtanfolyamom. De eközben meg azt is, amikor újra velük lehetek:))))
Persze fáradt vagy és egyelőre nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd és jelenleg nem te irányítasz, de lesz az még úgy!:)
A lázadó, kiröhög, provokál stb. nagyon ismerős. Én ezek miatt szinte naponta emelt hangon vagyok kénytelen beszélni a gyermekkel, és van, hogy üvöltök. Nem gondolom, hogy rossz anya lennék, ha később oda tud jönni és elmondani, hogy mennyire szeret. :) Persze van lelkiismeret furdalásom, és utálom magam a kiabálásért, de egyre többször látom a pozitív eredményét, és megnyugszom, hogy talán nem rontom el nagyon.
Majd rájön a 4,5 hónapos anyja is, hogy nem az angyalok tojták a gyerekét! Az más kérdés, hogy mekkorát fog csalódni benne és cseszegetni azzal, hogy bezzeg babakorában milyen tünemény volt. Láttam már ilyet, szerintem pont ez a szar anya!
Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy 17, azaz tizenhét napos téli szünetünk volt... Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam :) Bár azért bevallom, léleksímogató volt, hogy mindhárom gyerek ma azzal búcsúzott a szűk 24 órás apai eltáv előtt, hogy: Nagyon szeretlek anya. Hiányozni fogsz...
Szóval fel a fejjel! :) És jövő héten megyek a cuccokért, ígérem!
Megjegyzés küldése