Nos, nem sikerült meggyógyulnom huszonnégy óra alatt, Andris pedig beteg lett. Nálam ez már a második kör egy héten belül, az első betegséges körben B.-vel együtt dőltem ki. Abból az időszakból még most is előttem van az a kép, ahogy B.-vel a földön heverve pihegünk és azon morfondírozunk hőemelkedéses, torokfájós, orrfolyós állapotban, mikor fárad már el a két gyerek, hogy egy kis pihenőhöz jussunk, az nem lehet, hogy ilyen sok órán keresztül megállás nélkül zsizsegjenek. (De, lehet, ez az alapbeállításuk.)
Andris annyira nem érezte jól magát tegnap, hogy még a szent túró rudiját sem kérte, holott egészségesen hol óránként, hol tízpercenként bepróbálkozik (túló?, és néz rám kérdőn, meg pókerarccal, széttárja a kezeit, a szája sarka még maszatos az elfogyasztott túró ruditól), hátha elfelejtettem, hogy már kapott egy túló-t. Eddig soha nem voltak betegek a gyerekeim, új élmény a bágyadtság, az elesettség, a forró test, a lázas szem, és nem tartozik a kedvenceim közé.
Dávidnak már semmi baja, pörög ezerrel. Hihetetlen, de ötórányi, szinte állandó mozgás kipihenésére bőven elég neki harminc perc alvás, és tegnap megint megkaptam a dokiéktól, hogy a Kicsi is milyen mozgékony, nem irigyelnek.
Anyósom az elmúlt egy hétben négyszer jött segíteni hosszú órákra, ha ő nincs... hát, azt el sem merem képzelni, mi lett volna, ha.
1 megjegyzés:
Gyógyuljatok, gyorsban! :)
Megjegyzés küldése