Csúcsot döntöttem, de hiába

Tegnap megdöntöttem a játszóterezés egyéni csúcsát, mármint a saját egyénem játszóterezős csúcsát: öt, azaz ÖT órát töltöttem a két gyerekemmel a játszótéren - hármat délelőtt, kettőt délután. Gondoltam, talán így sikerül kielégíteni a mozgás és a társaság iránti igényüket, illetve megcsapolni az egymás piszkálása iránti igényüket, valamint szüneteltetni a sikoltozás-visítozás-hisztizés iránti igényüket. Feltételeztem, öt óra alatt csak elfáradnak egy hangyabokányit... és valamivel korábban aludni térnek, mi meg teret engedhetünk a romantikának, B. meg én. Naiv anya vagyok, az a helyzet, vagy két kis terminátort dédelgetek a szárnyaim alatt (nem tudom, melyik a rosszabb, ehhehhe), de ezeknek a fiúknak szinte meg sem kottyant az öt óra, pedig nonstop tevékenykedtek. Sokkal korábban nem mentek aludni este (cirka egy órában reménykedtem), és sokkal később sem ébredtek reggel (cirka egy órában reménykedtem), és ma hajnali fél nyolckor már kint balhéztak egymással az erkélyen, én meg gyakorolhattam a szigorú anya szerepét, amivel már mindenem csurig van. 

A játszóteres szoptatásban is csúcsot döntöttem: a babakocsi takarásában egyszer-egyszer megetettem Dávidot, és még csak zavarban sem jöttem. Nem szeretek 'nyilvánosan' etetni, de néha muszáj.

A legjobb az volt az egészben, hogy az öt óra alatt nem csesztették egymást a gyerekeim, mindenki a saját kis ügyeivel foglalatoskodott. Nekem meg nem kellett szigorkodnom, nyugi volt, napsütés, jó levegő, normális többi szülő és normális többi gyerek.

Ami engem illet, úgy kidőltem az ötórás játszóterezés után, hogy B. nem tudott felébreszteni, holott négyszer is megpróbálta.

P.S.1: Akad ám olyan gyerek, aki reggel nyolckor kel és este nyolckor fekszik, bizony, és napközben dob egy másfél-kétórás alvást. (Hol lehet ezt az opciót beállítani a gyereknél? Én is akarok ilyet!)

P.S.2: Megfigyeltem az elmúlt két évben, hogy amíg az összes kislány a homokozóban ül és szépen lapátol a homokozó peremén vagy a padon ücsörgő-dumcsizó anyukája mellett, addig Andris (és a többi fiú) szinte megállás nélkül rohangál, jön-megy, kúszik-mászik. És Dávid sem az a típus, akit lerakok a homokozó csücskébe és x óra után felszedem onnan. Nos, igen, ebből következik, hogy nem jellemző rám a láblógatós cseverészés, mindig jövök-megyek, mindig.