Anya, kezdődik!

Sir Andrew a mai napon egy órát tartózkodott az óvodájában "beszoktatás" címszó alatt - nélkülem. Hajnal kettő és hajnal hat között alig aludtam valamit, forgolódtam ide-oda, izgultam, meg aztán Dávidhoz is kelni kellett kétszer-háromszor. 

A csoportszobában fellelhető kukásautóba belefeledkezve Őszőrsége öt-hat perc után utamra bocsátott (eleve azt beszéltük meg, hogy elmegyek vásárolni, amíg ő játszik), és csak azért nem tébláboltam az ovi ötméteres körzetében, mert egyrészt zuhogott az eső, másrészt várt haza az éhes-álmos kisebbik Szőr. 

Nem Sir Andrew miatt izgultam, maga az a tény tuningolta fel az idegrendszeremet, hogy ovis az egy szem elsőszülött fiam. Jesszus, OVIS! Még csak most született...

Sir Andrew-t nem hatotta meg, hogy érte mentem egy óra múlva, a kérésemre (!) odajött hozzám, aztán megpróbálta kibulizni, hogy maradjunk még, és mutatta, melyik játékot akarja kipróbálni. Reggel rajzolt egy valamit az óvónéninek zsírkrétával és belehajtogatta a hátizsákomba, és az esőkabátja zsebeiben vitt magával két (matrica) katicát, hogy majd megmutatja az óvónéniknek (és így is tett). S.A. teljesen jól elvolt az egy óra alatt, nem sírt, nem hiányolt, nem esett apátiába. Tudtam, hogy így lesz, hiszen régóta beszélgettünk már az oviról, legalább egy éve várta, hogy bemehessen a kerítés mögött játszó gyerekekhez (a télen ugye konkrét kísérletet tett arra, hogy átpréselje a fejét a rácsokon), mindenhol mindenkivel bandázik, főleg az idősebb gyerekekkel, de a játszótéren lazán munkába állítja a felnőtteket, idegeneket is simán leszólít az utcán, hogy a kukásautó működéséről vagy a versenyautó kerékcseréjéről meséljen nekik, és a játszótéren is én vagyok az első, akit faképnél hagy, meg a nagymamákkal is sétálgatott-játszott sokat nélkülem, és a leválását-önállósodását az is megtámogatta, hogy öccse született. A kettőnk kapcsolata idilli kábé két-három hete, hihetetlen nagy a bizalom és az összhang és a szerelem. A ma esti altatásnál ő simogatta az én hajamat.

Igazából mindennap vihetném, mert felszabadult egy hely és ő is nagyon vágyik az intézménybe, de nem akarom rázúdítani az ovit, jó lesz nekünk a heti egy alkalomba ágyazott egy-két óra a szülinapjáig, utána meg hétfőtől péntekig úgyis bentlakó. 

A Szőr az úszást várja a legjobban, ha rajta múlna, elindulna bele a nagyvilágba, hogy megyünk úszni. Este a fürdőkádban úszószemüveget kért, tegnap meg a fürdésnél rajzolt egy izét a kád falára, hogy ez a rák szeje (feje)... ez az egyik csippentője... ez a másik csippentője, és elmesélte, hogy az úszószemüvegében hogyan úszik majd a víz alatt. Cápa ez a kölyök, mondom én.

És megzabálásra esélyes kisfiú.