A Nagy Futás

Eredetileg azt terveztük, hogy a cérnáim beszerzése után (khm... nem az idegrendszerem megerősítéséről van szó, spéci ékszeres cérna) szabadon eresztjük a két motorizált kiskorút, mert a cérnalelőhely környékén jó a levegő, de B.-nek végül nem volt kedve hozzá, menjünk kaját vásárolni, aztán majd levisszük őket a játszótérre, ha felhoztuk a kaját, így ő. Oké, legyen.

Útközben kitaláltam, milyen klassz lenne, ha Dávid is motoron jönne a boltba - nem akarná nonstop kifeszíteni magát a babakocsiból. Önállón még nem jár, ezt imádni fogja. Oké, legyen.

Motorral a segge alatt három percbe sem telt Dávid szem elől tévesztése. Az első két percben lehámoztam róla a téli szerkót. A harmadik percben kámforrá vált - egy nagyobb méretű Sparban. 

Az egyik pillanatban még láttam, ahogy B. szól Dávidnak, hogy hagyja a csudába az önálló akcióit és csatlakozzon a családi bevásárlós menethez, a másik pillanatban meg azt vettem észre, hogy B. jön felém és Andris felé - a másik gyerek nincs mögötte. Vadul integetek a gyanútlanul közeledő B.-nek, hogy hé, hol a Dávid? B. lenéz maga mellé és mögé: Dávid sehol. Összevillant a tekintetünk.

Kábé megállt a szívem. Az övé is.

Ránéztem a kijáratra, kismotoros kiscsávó sehol, ergo még a boltban kell lennie, mert egy perc alatt nem ér ki feltűnés nélkül.

Andrist az apjához hajtottam, aztán rohanni kezdtem a boltban. Bazigyorsan. Azt hittem, öreg vagyok és lassú, mert ugyan a gyerekekkel rengeteget fogócskázunk-szaladgálunk lent és a lakásban, gyors futásra évek óta nem késztetett semmi és senki. 

Könnyedén és veszettgyorsan futottam a sorok között, és mint a filmekben, térdmagasságban elsuhanni láttam itt-ott egy szőke fejecskét. A kisebbik fiamat. 

Mire odaértem, ahol az előbb gondtalanul motorozva láttam, már nem volt sehol. Nagyjából fénysebességre kapcsoltam. Úgy éreztem, ebben az őrült tempóban akár a világ végére is el tudnék futni, hogy megtaláljam őt.

A mirelit cuccoknál sikerült elébe vágnom. 

Nézegette a pultos néniket, ott volt az arcán és a szemében, hogy eszébe sem jutott: aggódnia kellene a szülői felügyelet hiánya miatt. Amúgy senki nem állította meg, hogy szia, nyuszikám, szüleid merre? 

Természetesen balhézott az egyetlen szem másodszülöttem, amikor elválasztottam a motorjától és a karomban visszacipeltem a család másik feléhez és beraktam a bevásárlókocsiba. Kapott egy fél zsömlét - és millió puszit.