2014. január 2., csütörtök

Jojó + lufi


Az emeletes ágy azért is jó találmány, mert a magasból remekül le lehet lógatni a jojót. A fiúk legalább húsz percig elszórakoztatták magukat ezzel a játékkal - apai felügyelet alatt. 
A másik klassz emeletes ágyas játékunk a lufizás: csomó lufit felfújok és az emeletre dobálom őket, a gyerekek nagy kacagások közepette megpróbálják kihajigálni a lufikat, én meg igyekszem megakadályozni ezt. (Kiváló far- és comberősítő a sok hajolgatás miatt, minimum 30-40 percig tart egy menet.) Az ágyuk olyan a lufizásnál, mint egy nagy lufimedence, ha belevetik magukat, a fejük búbja sem látszik ki. 
A fejről hirtelen az jutott eszembe, hogy a novemberi védőnői centizésnél kiderült: Andris és Dávid fejének körfogata megegyezik (50 centi), és a mellkasuk körfogata annyiban tér csak el, hogy Dávidé 51 centi, Andrisé meg 50. (Egy kis érdekesség a cápák méreteiről.) Amikor a védőnő megkérte Andrist, hogy rajzoljon neki valamit egy papírra, azt hittem, a fiam - szokásához híven - autópályát, helikoptert, rákot vagy hasonlót rajzol majd, erre odakanyarított egy körszerűséget, és azt mondta rá, hogy az egy fej. Soha nem rajzolt még fejet. Azóta sem. Dávidról azt kérdezték, mondd-e olyasmit, hogy babababa vagy mamamama. Bevallottam, hogy ilyeneket nem mond, viszont azt tisztán és érthetően, hogy anya, autó, busz, oda, azt, nem.

3 megjegyzés:

Vera írta...

Jaj, nagyon szépek! A második képen az egyetlen különbség a két Cápa között, hogy a kisebbiknek nincs haja, de amúgy tényleg mint két tojás. Édesek!

a mesélő írta...

Jó játékok! Én azt "szerettem" azaz nagyon nem szerettem az emeleteságyban , hogy Leila felmászott rá másfél évesen és ugrált és menekült előlem és nem bírtam elkapni. Nálunk akkor született az a szabály, hogy ugrálni csakis a trambulinon szabad!

csibike írta...

a mesélő: Nálunk is él ez a szabály :) Mivel Dávid 5 perc alatt kitanulta, hogyan kell fel- és lemászni a létrán, az alsó részt ülőpárnákkal járhatatlanná tettük számára, és csak szülői tekintet mellett sertepertélhet az emeleten. Andrist nem féltem, ő ügyes kismajom.

Vera: Tényleg két tojás? :)) Annyira érdekes, hogy ezt mondod, mert én nagyon különbözőnek látom őket.