A két fiú motorozik lent az utcán, én kergetem őket, aztán mi ketten Andrissal megállunk, hogy kifújja az orrát, Dávid hajtja előre a járgányát, nem zavartatja magát.
Andris: Nézd, anya, Dávid előre motorozott!
anya: Mindjárt utolérjük: te gyorsan motorozol, én meg gyorsan szedem a lábamat.
Andris: Jó, anya, te szedd gyorsan a lábadat, én gyorsan szedem a motoromat.
***
Felpakolom a gyerekeket az ágy emeleti részére, de lufizás előtt még gyorsan össze akarom kapni a lábam körül heverő játékokat, roppant kellemetlen, ha az ember lánya lendületből beletalpal pölö egy fakalapácsba. Andris segít nekem - kérés nélkül, önként. Szedegetjük a játékokat, pakoljuk őket a helyére. Látom, Andris mindjárt végez, már csak két darab játékot kell berámolnia a dobozba, úgyhogy megdicsérem:
anya: Andris, nagyon ügyesen elpakoltad a játékokat, köszönöm a segítségedet!
Andris: Ne, anya, még ne köszönd meg! Még nem vagyok kész!
***
Dávid szoptatás után nem alszik el, hanem kimászik a gyerekszobából és megindul a nappaliban található játékok felé.
Andris (döbbenten): Hát hogyhogy nem alszik ez a kisbaba?
4 megjegyzés:
Édes! :)
Egyemmeg, annyira édes dumája van! :)
:):):) ♥
Ezeket nem felejtettem el, sok-sok cukiságot igen :)
Megjegyzés küldése