2014. január 20., hétfő

Erőlelőhely...






Nem tudom, ki az, aki pl. az énblogomat is olvassa, ezért szeretném megmutatni nektek ezt az ékszert, amitől már kábé egy hónapja hihetetlenül zen vagyok, de tényleg. A karkötőről itt olvashattok. Rengeteg energiát kaptam a készítése közben, valóban meditációhoz hasonlít az az állapot, amiben készül, bár csak akkor, ha 1-2 órán keresztül megszakítás nélkül tudok foglalkozni vele. Az erőim egyik része abból adódik, hogy ilyesmiket alkotok, az olvasás-filmezés ennyire nem tölt fel. Kikapcsol, de nem ad energiát a lelkemnek. És meggyőződésem, hogy minél inkább hardcore korszakukat élik a gyerekek aktuálisan, annál kifinomultabb technikával készítem az ékszereimet, hehe. Végtelenül lelazít, még türelmesebbé tesz, boldogsághormonokat termel, szóval, nekem ezt muszáj csinálnom.

A facebookon itt szeretgetheted meg, és jöhetnek a lájkok az egész oldalra is (köszönöm!):

https://www.facebook.com/pages/Red-Tulip-Design-by-Angie/174667926048684

2 megjegyzés:

a mesélő írta...

Gyönyörűséges és egyben lenyűgöző és az is, hogy képes vagy ilyesmiket alkotni.
De hogy ehhez milyen csend kell!

Kata írta...

Fantasztikus a tehetséged, művészien gyönyörűek az alkotásaid, ez a karkötő főleg!!
Bár a színösszeállítása hozzám nem annyira áll közel (inkább a türkizes-ezüstös-fehéres... ;) ), de az összhatás akkor is mesébe illően gyönyörű, tényleg olyan, mint egy csodás Oázis!!