2014. április 14., hétfő

A Mérleg másik oldala

Igen, Andris Mérleg, és nagy hiba lenne őt hisztis, erőszakos, agresszív gyereknek titulálni, mert az előző poszt csak az egyik részét mutatta be. A másik részéről is írok mindjárt, meg arról, ami kimaradt az előző bejegyzésből, mert nem volt agyam hozzá.
Szóval, az egyik legfontosabb körülményt már nem tudtam leírni: Ha hárman vagyunk együtt itthon, Andris, Dávid és én, és nincs ovi egész nap, tök jól megvagyunk, alig kell fegyelmezni az elsőszülöttemet, inkább csak akkor, ha erős front van vagy telihold. Sokat játszunk és sokat bújunk és sokat nevetünk és sokat vagyunk a levegőn. Igaz, kizárólagos figyelmet nem kaphat Dávid miatt, mert egy időben alszanak, illetve Dávid reggel előbb ébred, viszont csomószor megölelem, ölbe veszem, ringatom, megpuszilom, megsimogatom az együtt töltött idő alatt, és szokásom az is, hogy elmondom neki többször, mennyire szeretem. Ugyanezt kapja Dávid is. Mihelyt azonban hazaérkezik az apukája, felborul minden. Az első húsz-harminc percben B. nem puszilhatja meg, nem ölelheti meg, ha beszélgetünk, állandóan közbevág, és ha Dávid B.-hez bújik, megy ő is rögtön. Az a fura közben, hogy imádja B.-t, mégis eltolja magától. És számomra ez nem azt jelenti, hogy a fiam beteg, hanem azt, hogy érzékeny. (És ha megkeresném az óvoda pszichológusát, csak abban kérném a tanácsát, hogy hogyan tudnám segíteni őt a napi feszültségei levezetésében - a macimesénken és egyebeken kívül -, meg hogy az apukájával hogyan javulhatna a kapcsolata.) A hétvége talán azért sikerül gyakran rosszul (lásd az előző bejegyzést), mert felborul a hét öt napján megszokott napirend, és az apukája is bekapcsolódik a napi dolgokba, igaz, nem mindig jó tempóban, de mostanában nagyon igyekszik azért.
Nagyon hiányzik Andrisnak az apukája (Dávidnak is), belőlem sokkal többet kap, mint B.-ből. Átgondoltam, naponta mennyi időt tölt vele: Hétköznap reggel talán nettó tíz perc az övé az apjából, amikor csak vele foglalkozik, este meg a fürdés ideje (későn ér haza a melóból), ha alatta B.-nek van lelkiereje a gondtalan gyerekezéshez. Ez kb. 20 perc, de gyakran sokkal kevesebb. A mesét B. olvassa, ilyenkor Andris kérdezget egy csomót, ez is apa-fia idő, kábé 15-20 perc. Mostanában eléggé lecsökkent a meseolvasós idő. Hétvégén szeretem, ha B. viszi játszótérre a gyerekeket, illetve napközben is játszik velük, nem egyszer azonban kötelességteljesítés szagú mindkét dolog. Hétvégén nincs külön Andris-apa idő, nagyon szeretném, ha lenne. Hosszú-hosszú hónapok óta rágom B. fülét, kérem szép szóval / nem szép szóval, hogy változtasson a gyerekekhez való hozzáállásán, ez mostanában alakul, de pl. tavaly akadt olyan 1-2-3 hónap, amikor teljesen bezárkózott és nem adott magából semmit a gyerekeknek. Megcsinálta, amit kértem, de nem örömmel, én legalábbis ezt éreztem-láttam. Amikor nézed az órát és számolod a perceket, hogy mikor alszanak el végre a gyerekek, olyan volt az egész. Elfáradt, belefásult, rosszul szervezte a dolgait. Amiben lehet, támogatom és segítem B.-t, apa azonban nem lehetek helyette. Nagyon szeretem, és 7.5 év után is azt gondolom, hogy nekem ő kell társként-férfiként, a gyerekeknek meg apaként. 
Ami pedig Andrist illeti, jöjjön sok-sok jó tulajdonsága, hogy egyensúlyba kerüljön az a bizonyos Mérleg / mérleg:
- Az utóbbi hónapokban hihetetlenül gondoskodó lett Dáviddal szemben, rengetegszer megkérdezi, hogy Dávid, segítsek? (pl. bizonyos játékok működtetésében), magához veszi a székre, segít neki felmászni és megöleli. Ha este nem adhat neki jóéjt-puszit (pl. Andris vécén van, amikor Dávidot viszem altatni), nagyon a lelkére veszi. Amikor hétvégén reggel kicsit bóbiskolunk az ágyban, a két gyerek szuperül eljátszik egymással, nem egyszer előfordult, hogy Dávid lefeküdt a földre, Andris pedig mellé takaróval együtt és simogatta Dávid fejét-hátát. És ha Dávid a mellemet akarja, Andris felajánlja az övét: Dávid, kérsz cicit?, és húzza fel a pólóját. Sokszor megölelik egymást, Andris csomószor kezdeményez ilyesmit. 
- Imád társaságban lenni, bárkivel elbeszélget, simán megszólít vadidegeneket az utcán / liftben / boltban és sztorizgat nekik. Borzasztó fontos neki a gyerektársaság, nem szeret egyedül lenni, és nagyon sokáig öt percre sem bírt leülni egyedül játszani. Az ovi hatása, hogy most már azért leül 10 percre egyedül mókolni, magától elvonul, ha olyanja van, de az biztos, hogy a legtöbb tevékenységéhez mindig partnert keres, játszópajtást. Azt nehezen kezeli, amikor közli vele két nagyobb ovis, hogy nem állhat be közéjük motorozni, akkor üvölti nekik, hogy deigeennnn!!!! Tiniket-felnőtteket gond nélkül leszólít pl. a játszótéren és játszani hívja őket.
- Rengeteget beszél, sok-sok történetet talál ki, hihetetlen a fantáziája, és elő is adja ezeket a sztorikat. Hónapokkal korábbi eseményekről is simán tűpontos leírást ad. Baromi sokat kérdez, és figyel is a válaszokra, pl. simán megmutatja az apja szerszámosládájában, hogy melyik a könyökcső. A mesefilmeket kívülről tudja, nagyon megjegyzi a részleteket. Ja, dalokat, mondókákat nyom fejből, illetve angolul és szerbül halandzsázva énekel. Napközben nem mesél szinte semmit az oviról, pedig többféle módon kérdezgetem, altatás közben viszont jönnek elő azok a dolgok, amelyek foglalkoztatják, és ez nem kevés, meg mondja a kis történeteit, ezért kell rászólni gyakran.
- Bámulatos a térlátása, a legóból mindig szimmetrikus dolgokat épít, és nagyon kreatív dolgokat hoz össze.
- Fizikailag is nagyon ügyes, tök jó a koordinációja, kismajom teljesen. Másfél éve lazán bringázott négykerekűvel. 
- Már nagyon korán mindent egyedül akart csinálni, új dolgokat simán kipróbál, pl. hétvégén a maciparkban meglátott egy lovat, amin lehetett lovagolni, közölte, hogy felül a hátára, és tényleg - ment egy kört. Nem parázott, nem aggodalmaskodott. 
- Szeret segíteni, ha pl. az apukája barkácsol, szeret segíteni, ha pl. az anyukája a mosogatógépből pakol ki.
- Az oviban nagyon jól elvan, szeret odajárni. Remekül beilleszkedett, nincs vele probléma, játszik kicsikkel-nagyokkal, kötődik az óvónénikhez, a kis pajtásaihoz. Aktív, kezdeményező, rendesen eszik, repetázik. Nyugodtan alszik az oviban is, meg itthon is.
- Bárki beszélget vele, mindig, de mindig megdicséri, hogy milyen kedves, okos kisfiú, és mindig, de mindig elmondják nekem, micsoda jó dolog, hogy ennyire nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekeim vannak. Nem, nem hazudnak, és bárki jön hozzánk, úgy búcsúzik, hogy hű, de klassz srácaim vannak, de jó nekünk.
Amatőr pszichomókusként és az ösztöneimre hallgatva azt érzem, hogy a kiborulásai egyrészt az apahiány miatt vannak, másrészt azért, mert sok az az inger, ami az oviban őt a 6-7 évesek részéről éri, pl. egy hónapja minden játéka összeütközik, kisiklik, felborul, nekimegy valaminek, aki pedig rossz, azt meg kell ütni. Nos, nálunk nincs verés, és nagyon remélem, hogy az oviban sincs. Harmadrészt Andrisnak mindig is határozott elképzelései voltak arról, hogy ő mit akar és azt mindenáron akarja. Negyedrészt ott a testvérféltékenység, pl. ha egy állatos könyvben kölyök és az anyja szerepel, akkor az mindig ő, soha nem a Dávid. (Ha két kölyök van, akkor az ő meg a Dávid.) És régóta él azzal az eszközzel, hogyha pölö nem nézhet több mesét, akkor azt mondja, hogy a Dávid kéri, hogy ezt meg azt megnézhesse, és másban is mondta már, hogy a Dávid akarja, nem ő, mintha úgy gondolná, hogy a Dávidnak több esélye van elérni a 'nem' megváltoztatását (nyilván nincs). Az érzelmi hevességét tőlem örökölte, tuti, pillanatok alatt a sztratoszférába tud szökni az agyvizem, és nehéz feladat nekem, hogy uraljam az ösztönállat énemet, és mielőtt kinyitnám a számat, elszámoljak tízig és higgadtan fogalmazzam meg a véleményemet. A hangulatom alapjaiban határozza meg a családom hangulatát, nem én alakítottam így, ha rajtam múlik, nem így alakul. Ha B. játszik a gyerekekkel, anya meg elvonul az ékszereihez, a gyerekek tuti beszivárognak hozzám kb. 15 perc után, és nem is akarnak kimenni a szobából. Fura, mert azt gondolnám, örülnek, hogy végre nem velem vannak, és örülnek ugyan, de tudniuk kell, hogy anya mit csinál, és zavarja őket, hogy nélkülük csinálom, amit csinálok. Ha mellettük takarítok-főzök, nem gond, a gyöngyeimhez azonban ne üljek le nélkülük, valahogy így.

P.S.. Ja, és azt ide a végére hangulatjelentésként leírom, hogy tudunk nevetni mind a négyen, egyikünk sem idegroncs, szuper volt a maciparkban, mert kimozdultunk, ergo egyik gyerek sem volt beteg és egyik szemem sem gyulladt be, és nyilván jó lenne pl. B.-vel végre átszeretkezni egy teljes hetet, de nem vagyunk telhetetlenek, már annak is örülnénk, ha így 3.5 év után kettesben elmehetnénk moziba. 

5 megjegyzés:

Vica írta...

Esküszöm, a másik bejegyzésedhez azelőtt írtam, hogy ezt olvastam volna:)

Family Maker írta...

De miért nem mentek abba a moziba?

NJ írta...

Egyre kisertetiesebb a hasonlosag...
Szerintem az apahiany mellett meg az is bejatszik, hogy az apjara is feltekeny. vagyis az piszkalja, hogy nem csak es kizarolag az ove (marmint Andrise) vagy. Csak egy gondolat.
Bizony a mozi biztos nagyon jot tenne...

csibike írta...

NJ: Igen, a fő vonulatnak az apahiányt érzem, de azt hiszem, az előző bejegyzésben írtam, hogy összetett dologról van szó, az egyik elem a féltékenység, amit testvérféltékenységnek írtam, de benne van, hogy osztoznia kell rajtam is.

Family Maker: Nincs olyan humán erőforrás a családban, aki vigyázni tudna / akarna hétvégén a gyerekekre, nekünk meg máskor nem jó, hiszen B. hétköznap sokáig dolgozik.

Vica: Mindjárt nézem.

Nikletty írta...

Mikor el kezdtem dolgozni és apával volt napközben Lina (utolsó fél évet a 2-ből), volt egy rövid időszaka Linának ami nekem is rosszul esett, hogy ha velem van most kevesebbet mégis velem ellenkezett abban a pár esti órában, stb. Egyértelmű volt, hogy azért mert kevesebbet lettem vele mint előtte, ez nála így jött le s jelezte a szeretethiányt, hogy a szeretettankját tölteni kell. Pár nap után nálunk helyre állt a rend, mert mindig figyelelek arra, hogy minden nap legyen csak ő és én idő a délutáni futkozás és háztartás mellett.
Apa dologhoz: tudod ez valahogy picit tipikusnak írnám, vagyis látok néhány ilyen, hogy pl apuka inkább bent marad dolgozni, minthogy otthon úgy mond balhézzon a gyerkőccel... Szerintem ezen változtatni nekik kell nyílván, de nektek meg megbeszélni, hogy miért! Azért mert elcseszi a kapcsoatát a picikkel, s lemarad egy csomó olyan dologról amit később majd bán, és nem pótolhat majd be!